Szokásomhoz híven esmeg felkerekedtem, hogy  bibliotékám remekei közül kiválasszam a témáról bölcseket szóló szerző könyvét. Ezúttal Aquinói Szent Tamás könyvét porolom le...

Miként  - gondolták a régi ezermesterek - az éter,  valójában a tér minden szegletét, mit nem tölt ki demizson, guillotin, szemspirál... egyszóval tárgy, azt a hülyeség, ha úgy tetszik a por tölti ki.  Az előbbi egyébiránt behatol az atommagba is,  az utóbbi - kis meggondolás után belátható - a fejfájáscsillapító után közvetlenül a második legfontosabb dolog a földlakó életében. 

Fejfák mégsem jelezhetik utankon-utunkfelén, hogy isa pur es homou vogymuk, ami azt illeti homouvá is leszünk- ergo  becsüljük meg magunkat, ergo lássuk a porban enmagunkat, gyarlóságunkat és főleg a másokét. Por lepi tehát Aquinói barátunk könyvét is,  úgy írta róla a Hétkötetes (ami szintén homouvá vált szegény), hogy "akit szentnek is hívtak". 

Közönségesen szólva ami lehámlik, lekopik és eléggé pici ahhoz, hogy ne hajkorpának vagy fémreszeléknek, morzsának, zaccnak nevezzük de annál inkább zavaró legyen dísztárgyon (lásd: porfogó), hifitornyon, könyvesboltban a TOP10 között, szemüvegen, műszerfalon stb.  No és a műhelyben? Meddig por a por, meddig patina és szükséges hangulati elem? Hol a helye a pornak a barkácsoló életében? Elvégre mégsem foghatja meg ennen cerkáját latex-kesztyűben, namost ezt úgy kerül ide, hogy: ami kicsiny, az kicsiny, de ami kevés, arra szükség van. 

A por a barkácsolás velejárója, majdnem azt mondtam:  mint a nagy filozófiai rendszereknek a humor, de attól még, hogy kiröhögjük őket, nem feltétlenül nagyok. Egy ujjunkon meg tudjuk számolni, mi nem termel port, számolni vele nem is érdemes. A görögök nyomán ismét a mérték-hez jutunk: mennyi legyen az elég, és netovább?  Vérmérséklet kérdése is, nem csupán az elhatározásé, szerepe lehet a freudi elfojtásnak is de a szilikózisnak úgyszint, arról nem is beszélve, hogy lakkozásnál (alpárul szólva: festéskor) mi selymesnek indul érdessé lesz. Száll  a por, ha nem is. Száll. Bizalmas jó ismerősödnek hitt  porszemed holnap már más porszem, más porszeme, szellővel ha ma társalogsz, holnap meg sem ismer.

Nem lehet kétszer ugyanazt a port letörölni! 

Még szerencse - ha nem az Égfeletti keze munkája -, hogy a porszívó egyben porfúvó is!  A forgácselszívó pedig -nevéhez hív  - nem ejté rabul a forgácsalattiaakat. Mély szippantás a darabáruból, de nem visszatart a pihelletből! Mikrométer és tsai.   A pormaszkokkal kapcsolatosan pozitív hír, hogy szügyig merülhetünk a porba, (por)hüvelyünket megóvja az avulástól, milyen szép, hogy a még porabb port, a szagot ugyanakkor átengedi - tisztelet a kivételnek és magasabb árfekvésnek!  Kötünk mindenre mániásan porszívót, a kalapácsra is édesistenem és mégis minden csupa por. Az akkurátus, a prűd, a jánusz ráfarag. Laborba vele, barlang mélyire, gázbolyón az ő helye!  Könyv - por nélkül? - ha szabad ideerőszakolnunk Hamvas meditációs objektumát: ilyenkor, enyhén nedves ronggyal a kézben válogatás nélkül, teljes nyíltsággal viszonyulunk Akunyinhoz, Nora Robertshez és Lénárd Sándorhoz, kudarcba fulladt projektjeink és szemünknek fénye oszloposfúrónk polírba borul, méláz az arc, ha jobban tetszik: meditál. Háta megett settenkedik újulólag a por, természete szerint; pürrhoszi vereség.

Meg kell dolgozni a porért, de nélküle nem érdemes. Tanulmány készül brit tudósok bevonása nélkül a por és az elme kapcsolatáról, munkacíme The Truth Lies Within the Dust, hevenyész magyar fordításban: Porban az igazság.

Egészségünkre!

                ...további és egyébféle porokért...www.faragda.hu... ne szívd mellre, vagy maszkra magyar...