Könnyű annak -nem kell feszt  a könyvtárban cikáznia növekvő benső feszültséggel akinek emlékezete sűrű, mint a lószőrből készült szita (melynek - mint köztudott - hiányában hiúsulnak meg naponkint ezerszámra a máskülönben ígéretes sütemények, megmondja ezt világosan Magyar Elek Az Ínyesmester nagy szakácskönyvében): alcímünk folytatását felkutatandó, forrásának eredetét megkeresendő. Baszhatjuk.

Tíz imádni való balfogás, ami őrületbe kergeti a barkácsolót - első stáció: ha elmérjük, elszabjuk és Hofival szólva: utólag már szabhatjuk! Szerencsénkre erős bástya a mi a humortárunk, innen kuksol ki a székely vicc, mely szerint semmi  vész, addig szabhatjuk, míg fogpiszkáló nem lesz belőle. Aki peniglen okos, az őrlángon tartja vegyesét, a mindig éheset, torkosat mi elnyel minden kudarcot, feledni-titkolni valót, kettős mosolyt varázsol a melegében fürdőző orcájára, az elégedettségét és még valamiét. 

Ha brit tudós lennék, nem lenne bennem félsz használni (balfelől sorra véve): sniccert, dremelt, jégcsákányt, Muzsika tévét: miért, hogy százszor is elkövetjük ugyanazt a baromságot?, - vajon ugyanazon típusú esetekben ugyanazt az istent ócsároljuk? -  elkerülhetőek- e legújabb tudományos ismeretek fényében? -.  ezen kérdések koponyákból való kihámozására. Feltűnő  - a mellékelt exőtáblából kiviláglik -, hogy a rutinmunkákat - a TeCsőről ellesettekhez hasonlatosan, melyeket elmúltnyolcévenként ha újra előveszünk arányait tekintve pontosan ugyanannyiszor szabjuk el. 

Megkértem Anaximandroszt, régi cimborámat ki tudvalevőleg korunk legkomolyabb elméje, glóbuszunk studírozása felől forduljon tudós karvalyorrával hidroglóbuszunk felé s válaszolja meg:  miért? Ha bennünk egy feles - ha nincs, ha eltávolítottunk is minden családtagot a műhely környékéről, ha szól a Klubrádió - ha nem, vagy AC villám DC szól, vagy áll néma csend: ahány ház, mindannyi szopás. Minden zavaró elemet kiiktatunk vagy megteremtünk: lesz két milliméter elszabás. Sokan a cerkájukra panaszkodnak de a  hölgyek is, kik természetünktől (munkájuktól ?) fogva szervileg nem, annál inkább  gyakorlott ceruzaforgatók, amennyiben ösztöneik a szokásos irányba vezetik - ugyanúgy panaszkodnak a gyakori elszabásra. Karctű, Koh-I-Noor HB vagy kétB, golyóstoll (Biro)  -egyre megy. 

Mit adhat  atyaiul egy atya a két atyain és a sztenderd lózungokon kívül, példának okáért: a jó asztalos kétszer mér, egyszer vág... ? Csakis annak jóemlékezetét, hogy szabni, elszabni jó, hetente kétszer, de lehet többször is, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Elő a centikkel!

      ... további 9,2 imádni való balfogás...              ...életvezetési tanácsok barkácsolóknak...

Mondanivalónk szinte semmi, így írásunk felépítése, kibontása bajos. Konklúziója lényegében zérus. Csillagos ötös politikus körmondatai: mintha... mintha lett volna veleje, egyet tudok vele érteni, habár nem tudnám megmondani, mivel is. Lendület, felrázás, formálódó szlogenek. Ezt kellene megvalósítani most, láttatni a létezőt úgy, amint láttatódni akar, amint maga, mint létező látszik s miképp látni szeretnők (Heidegger?).

Sajnos a balkezes lemezvágó sorainkból kikandikál. Buzgón ajánlja a barkácsosztályos, meggyőződéssel, szeretettel. Lapozzon a drága a megfelelő oldalra, Fémipari alapképzés , 86.. oldal, felsejlik a titok, jobb felől mint Károlyi vagy balvégről mint Pozsgay éppenséggel az ellenkező irányba: a  nyírás a megfelelő teknikusz . Bal felől nem látszik, mit jobb oldalt bekarcoltunk, szintúgy takarja ennen szerszámunk a másik oldalon található jelölést, jobb felől, ha haladunk. 

Ilyesformán e hasonlattal nem élhetünk. A balkezes kapa: lehülyézés. Vagy annak nézése alattomb' jellemzően elöljárónak, úgymint kis -és nagyfőnök, osztályvez. stb. A kifejtős részben szerepelne, hogy: ásó, mint balkezes - az igazat szólva inkább ballábas - no az, persze nem nagyáruházas vonalon, az igenis létezik. Melyen oldalon található a - műszóval élve - taposó avagy rugó a kertészeti célszerszámon? A szerző sunyin rápillant a hálóra és tágra nyílott optikákkal vevé tudomásul, hogy a taposó /potom kettő euró/ külön is kapható az ásóhoz. Egyfülű fazék, igény szerint két -sőt többfülűvé bővíthető fül-szettel.

Balkezes mérőszalag? - szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy minden mérőszalag balkezes, ehelyütt győzött valami olyas, mint a klaviatúrák esetében a betűkiosztás: nem célszerű, de így marad már örökre. Unokáink is szopni fogják. Valahogy a számok mindig fejjel lefelé vagynak, hisz' a ceruzát a jobbomban tartom, így csinálta a dédapám is, így csinálja ismeretlen dédkicsifia is. Hol egy napkeleti megafaktori mely észhez tér és parabola-pályára állítja önvezető-autós terveit s helyette megalkotja a jobbkezes mérőszalagot?  Bánná a magyar, ha szallag is lenne, kettő ellel, csak végre, végre! 

Ezért mondom néktek, tettestársaim: többet ésszel, mint reménnyel!  Balkezes kapát minden okvetetlenkedőnek, mars néki a vebboltba, elő a kártyával, csörrenjék hát a kassza, suhanjék  a késztermék, nem baj, ha húsz centivel hosszabb, hattal alacsonyabb, bugyirózsaszín lett kompromisszumkék helyett, dohos, csavarodik.

Balkezes kapával menni fog. 

                         ...baklövések tucatszám....www.faragda.hu....ugye megmondtam...

Így, egymás közt, most,  magunkban, vaginárius ügyektől ment', beszélhetünk nyíltan a kockás flanelingről. Férfitéma, de lányok-asszonyok is belefülelhetnek, annak okán is, hogy pehely kerti kesztyűben fel-feltünedeznek maguk is a barkács-katalógusok lapjain amint becsavaroznak,  lecsiszolnak és átfestékszóróznak, erős nagyításban: erotikusan, normál nézetben: dezerotizálva. 

A vágy titokzatos tárgya - mint szimbólum. A napnyogati életszínvonal éhe, farmernadrágba hózentrágerrel begyógyítva vagy könnyedén, háromgombossan-hetykén hordva: ki a frász barkácsol, térgyepel, hogy a tojásai feszt szorulnak farmerben? - szűk zsebekkel, hasfalat megterhelőn? - hahisz' ott a mackóalsó, a barkács-szivárvány minden színében, úm. fekete-szürke-barna-kék / #000009/, okos kényelemmel, sörzsebekkel. Tolja a talicskát, a  fünyirót, verejtéke úgyszólván semmi, könnyű szalmakalap füligmosolya felett, csaholó ebe kerenget kertje-szerte, gyepéről szólni is fájó, hátmég!

Vágyom? - útálom? - ha a kettő pont egybe nem esne, de!  Óhajtanék nem tréringalsóba pattanni és munkavédelmi kínai papucsban póstaládát felszerelni, bizony... Őrlődünk. A hülyeség és a praktikum között. Gondoljuk: farmerben a lyuk lyukabb lesz, a falc falcabb, a vinkli vinklibb, ha még szintezésnél munkavédelmi szemüveget is felveszünk - a víz is megirigyelheti azt a vízszintet!  Kell is a tetkó de ciki is - így kerül egy nonfiguratív figura a  lábujjaim közé... És természetes, hogy a testtartás kötelező, karikagyűrű is annak, aki meglett, a sugárzó önbizalom, a  megcsinált nagyon-egyben-van-ság obligát... Se János, se Tamás, csak Thomas vagy Johannes, így igaz.

A lelemény a mi oldalunkon áll. Kitaláltuk a sokzsebes munkavédelmi nasztrót, volt munkahelyeink munkapólóit gyűrködjük beléje, praktikus viselet vasárnapi ebédnél, metszésnél, kutyasétáltatáshoz, tüntetésre, bevásárláshoz...Félrebeszélek; a szimbólumnak semmi köze az öltözékünkhöz? Idő kellene ötleteink megvalósításához, türelem, jó szerszámok, megfelelő alapanyagok. Tessünk megnézni amerikai barkács-druszáinkat:  akkora és olyan fakockát készít l'art pour l'art, amilyet csak megkíván műhely-garázsában, szemnek-szájnak ingere szerszámokkal, büszkén envideóz, feszít. 

Például?  Ragasztó-spray. Have you ever used it? Láttál valaha egyáltalán? Patronos szegbelövő, akkus szerszámok garmada: elég annyi, hogy nem pitiz hozzá három év varranty-t, mert bízhat benne, hogy unokái is nyüstölni fogják. Nó OSB, pozdorja, fenyőből minden, még Luca-széke is...

Fel a fejjel!  Nyakbőséget feleségtől mellesleg megérdeklődni, beruházni egy flanelingbe - ez az első lépés. A későbbi kavarodás végett az ujjperceket összeszámozni és kezdődhet a munka. Éppen csak pár centivel a padozat felett. 

                            ... barkácsolóknak flanelben...www.faragda.hu...és mackófelsőben...

Zippzárnak sürgősen húzóka? Kitörött a kerék a banyatank alól? Zárunk nem nyelvel  rendesen? Áram kék azonnali hatállyal, bal felől (jobb) államférfi érkezik, lámpások ezerwattjai, hogy jó színben tüntethessék...

Megheftöljük!  Barátságot, kimutatást, kapuzárat, paprikáscsirkét, történelmet - nincs lehetetlen. Hozzászoktunk a tempóhoz, gyorskötöző-korszak,"kattan a bilincs" helyett a jellegzetes recsegés... Buszok önmetsző csavarokkal összefogva, buszmegállók tűzőgéppel megerősítve, csoda, hogy az ember gyakran képzelheti magát ezermesternek? - a rádióból is támasz érkezik ezen képzet felől hozzáértő megszólalók hallatán gazdasági, környzetvédelmi etc. ügyekben. 

Heftöl, mint: a meglévő anyagokból szocializmusunkat felépíteni. Csukott szemmel is, háttal, jól figyeljetek! - egy pötty hegesz, fangli glett, falat pozdorja: majd a vakolat kiadja! Hol a függőleges? - a víz tudja csak igazán, mi az a vízszintes, írja Hamvas Béla és gyorsan elrámolja jegyzeteit, írószerszámait: nem amit ír, hanem a hogyan, a pedáns rend íróasztalán, fejében, soraiban! - az a felháborító. Nincs heftölés, téglák kötésben és függőben. Begyömöszködni mindent a gipszkarton mögé, az a kitaposott ösvény,úgy bizony! Csikkek mindenütt, sitt az árokpartra, szelektíven. Hőhíd? - viccelsz? - persze, majd ki-bejáratot képezünk az egészséges légcsere végett. Ott a híd neki:  nincs királyi út!  Vissza az egész - mégiscsak kellene másfél centi rés a fal és a parketta közé? - mentek már a sztrádán ezerfelé a sztárfotók blogokba, sikersztorik harsonásai, most csöpp bibi akadt - erről csitt!  A kapufa jó, ezerszer jobb, mint a gólfotóval kialkudott gól. 

Heftölni muszáj. Se szerszám, se Bartók (a legnagyobb címlet), se idő megcsinálni rendesen. Itt tartunk? - nem lehetne a "harmadik világra" hagyni ezt?  - tessünk elképzelni: márkás szerszámaink zöme újabban a legszegényebb országok igényeire szabott szerszámok. Barkácsolni: más. A barkácsoló heftöl, ha fürdőgatyában áll a puszta közepén és egy arra járó tündérkisasszony szépen megkéri, homokfutója kitörött kerékét ugyanmár, nem pusztán szemeszépségéért javítaná már meg. Lelemény, kézügyesség, tapasztalat, megfigyelőkészség. Forrasztani - csillagszóróval, az ám a valami! 

Heftöl a törvényhozó, a kivitelező és a diák. Beterjeszt, megszavaz, kisiklik, hozzábiggyeszt. Kiadja a vakolat, ha ugyan marad, aki felhordja. Ne nyúlj hozzá, veszélyes! Nem nyúlok. Ki lett találva, meg lett heftölve. Ki-lett-vitelezve. Ki van táblázva, meg lett oldva. El lett odázva. 

Föl lett mérve, ki lett kutatva - be lett csapva,. Milyen jével írjam, hogy jacht? - v-vel, mint vitorlás. Kikerültem, telibenyomtam purhabbal, volt kéznél hiltiszalag, egy ellel, felküldtem szilóval, maradt még valahonnan. Biztos, járt utakon, semmi kockáztatás, kezeinket mossuk... letört a csap? - van itt egy megmaradt sarokszelep, pont jó lesz ide. Nekik.

Megheftöltük.  

                                          ...heft no more... www.faragda.hu...színtiszta barkácsolás...

Aki modern ember bírni fogja ezt a reája háramló, pergő fölsorolást mint intellektuális stroboszkóp felvillanásait - mennyi minden volt kettő vagy több darab, majd a Ragasztó által vált eggyé! - később /évmilliók/ vagy pikoszekundum alatt esetleg újra lett ketté vagy többé! 

Csakugyan ízletesebb lesz a hajszálvékony kvázi-vajtól a parízeres szendvics? - természetesen csupán ragasztóként funkcionál, nem bimbót és ezen által benső izgalmakat gerjeszteni vágyó kulimájsz. Tejavaj, májkrém, kacsazsír, padlizsánkrém. Fogkrém. Keke Rosberg /magyar kiadásban Ferjáncz Attila,  felspojlerezett Ladák, C.C.Catch és honi, diszkrétebben megfogalmazott változata: Szűcs Judith  portréja vajon hogyan kerülhetett fel máshogy a mintás festőhengerrel meggurított gyerekszoba falára? - mint az Amodent segítségével! Négy, indokolt esetben hat-nyolc pötty, a préselési idő minimális és vágyaink netovábbja máris rögzült  szemmagasságban, apánk-anyánk nagy örömére. (?)

A tapadókorong vajon nem a nyáltól mint raganyagtól tapadt meg ideig -óráig igaz, de legalább!  a fürdőszoba bugyiszín csempéjén? De ugye! Ki hitte el, hogy van olyas, hogy vákuum!  Nincs: nincs. "Semmim" nem lehet. Vagy oltári tartozásaim vannak, vagy tucatnyi talpnyaló függ tőlem. A nyál ragasztja fel a bélyeget a balatoni emléket megidéző képeslap képtelen oldalára, ténylegesen kell hozzá némi enyv is, való, de enyvet képtelenek volnánk hirtelen egyszem strandcuccban felnyalni a papirosra. 

Össze kellene szedni a szigszalag felhasználásának ezeregy módja, helye  közül a legizgalmasabbakat, persze kinek-kinek. Ugyanakkor nem egy lapon vele de minimum a másik oldalán, tehát mégis ugyanazon lapon vele felidézni a leukoplaszt tapasztó-csodáit!  Személyes nambervanom - és mégiscsak én írom e sorokat, elmondhatom: a kihasadt-megfáradt biciklikülső befáslizása leukoplaszttal!  Efemer - az alkotó maga is tudta, de kikalkulálta az Obádovics útmutatásai nélkül is, hogy az Italbolt és a Partizán utca közötti szakaszon bírni fogja még, soká. A gyorskötöző előtti időkben a tizenkét réteg szigszalag volt a megoldás. Aki próbált már dühből-izomból elszakítani celluxot és egyéb ragcsiszalikat, az tudja, hogy milyen érzés az ujjakba mélyen belemaró, drótkötéllé sodródó és ahhoz hasonlatosan szétszakíthatatlanná váló ragasztószalagok ereje. 

Az illetékes szerv vessen bátran szerencsejáték-adót a pillanatragasztókra, hát reája már senki sem haragszik félszívvel? -  a másikkal, hiszen a bizsergető, megfogalmazhatatlan izgalmat az elsőre tartogatjuk. Ezeregyedszeris kipukkasztjuk az alu-flakont, lessük, vajon azonnal kiömöl-e? -  rá a minihifire, ahol preparálnivalónk lenne éppen. Meg volt fogadva legutóbb is, hogy megtesszük ragasztás előtt az előkészületeket, folyt mindenhová, csakugyan összeragasztva mindent, amit nem kellett volna. Hogy is van ez:  mi a távolság, ami alatt pont kiesünk a rutinból, megfeledkezünk fogadalmainkról és kudarcainkról, hogy aztán pont ugyanazokat a hibákat kövessük el és ugyanazokat az östeneket illessük sűrűn a korszellemnek megfelelő jelzőkkel? Milyen-távú-memória, kérdem, kérdjük? Vajon trenírozható?  

Lottó ez, hasonló esélyekkel. Hátha, hátha. Hátha megragad. Múltkor sem. Múltkor.. tartott amíg tartott. EZ itt most jobbfajta ragasztó. Csőrrel, ecsettel, géles. Azt írja, pontossan erre a célra szánták. Ott van a képen is.

A magam részéről a Technokol illatát hungarikummá szentelném, mindegy, hogy az emberiség közös öröksége, vagy csak a miénk. Miért nem lehetett az UHU a trónkövetelő? Nem a kipárolgásokról beszélek, a zacsis élvezetről, a rothadó kelet ópiumáról, hanem a jellegzetes ájerről, melynek érzetekor hit tölti el a barkácsolót, hogy ragacsa kötni fog! Hit nélkül... Emlékeim szerint egyedül a hungarocellt nem fogta meg, ami azt illeti, szétmarta. Tiszta kémia, nem vitás. Hogyan venné ki magát, ha fel lenne sorolva krumplihajtól a tejfeles poháron át a szemceruzáig azon tárgyak sokasága, melyeket nem ragaszt? - az apróbetűs részben, a mellékelt  hétkötetesben. Egyszerűbb leskiccelni  a Képlet kalott-modelljét.  Fogja, nem fogja. Megmondtuk!

Ragasztó köti össze a szerelmeseket, ragasztó biztosítja a szép mosolyt (protézis), ragasztó fogja a bordűrt szemmagasságban a klozetben (melyik pozíciónkban? - vagy oda kettő is szükséges?), ragasztó tartotta a kieső fatiplit is, valamitől odaragad a palacsinta is a plafonra. Ragasztóban gázolunk? Ragasztón keresztül vezet az ember útja? A szimbólumok meg csak oda vannak  erőltetve? Költészet csupán? 

Csontenyv ide, bőrenyv oda, szagáról ismerszik meg...a trágya (Bödőcs/Orbán?) Nagy és éppenséggel nem sürgető kérdés - előzménye, ha volt is Platón és tsai korában, mi lehetett? - , mikor dönti el az árcímke, hogy hajlandó-e épen-szépen elválni az árucikk felületéről avagy körmünkszakadtáig ragaszkodik hozzá, s takony képében évtizedekig tenyésszen rajt'? Számít talán a nullák száma? A hiba bennünk lakoz? Vagy a termékek között válogat? Nádasra ráfeszül, haragból vagy a csodálattól vezérelve míg Vonnegutot szempillantás alatt futni hagyja? Boribon igen, Pöttyös Panni nem, gyomorkeserűt és dezodort igen, mézes-fütyülőst és pacsulit nem. Ha van Mindenttudó, mivel ragaszt?

Ha és ha és kérdések kifogyhatatlanul. Ha igaz, hogy mennél több kérdést tudok feltenni, annál okosabb vagyok  - akkor  közel járok hozzá. Ragasztó pedig mindig legyen veled!

          ...további izgalmak...www.faragda.hu... baklövések...kényes/kényelmetlen témák...tartós körömlakk...

A barkácsoló nonstoppos, tavasszal a nyolc, várva-várt macskakölyöknek kell kóter, nyáron a fürdőszoba szétverésében kell jeleskedni, ősszel az összerakásában, mert nyaralni is megy az ember néha, télen meg irány a műhely, az örömkalapácsolás.

 Az asztalos a legritkábban készít asztalt - a balga még ritkábban: fából készíti a butus, komoly kötéseket használ, vasalatokkal nem fukarkodik, még a gyerekasztal is megél keze alól három nemzedéknyi nyúzást. Mint egy jól sikerült teória a világegyetem szerkezetéről (TOE), egyszerre jó főételnek, nasinak, élettartama akár 40 év is lehet. A párhuzam: a barkácsoló oly ritkán használ mainapság szeget, hogy spejzében ott avasodnak évekig miképpen elfeledett szalonna-darabkák  a  fridzsider beláthatatlan szegletében. 

El is feledtünk szegezni, eh?

Mégismégis:  szegezni necesse est.

A szegezés nem menő, nem kell hozzá  lítiumos csavarbehajtó, meg veszélyes is, meg macerás mert elgörbül meg széthasad a fa meg k.hangos tud lenni - mondjuk az menő, de nem keletkezik por és ez megint a sötét oldalra veti.

Végy trappista-korong méretű megnemmondommit, emlékeimben található, ha pont ilyet keresel... üllőül ezt használd, egyengesd a rozsdás szegeket kifele. Kiváló lecke arra nézvést, hogy pazarolni igenis érdemes, ha eljő a madmax korszak, majd akkor fogok ezzel tökölni. Az elgörbült szeggel senki sem törődik, lánggal kisplasztikának összehegesztgetve stimmt, poros utcára kályhasalakkal kihányva tájjellegű. Van ilyen, hogy közkincs, közkelet, felpolírozva neves politológus, etnográfus, odamondó cicanyelve által, sztártermék lapban, oviban és akadémiákon, aztán érkezik a huncut, a szellem Chuck Norris-a és meggörbül az idea, rozsda kezdi ki, majd szűkösebb időkben jő más, ki kiegyenget, felpolíroz, riszájklingol  - és kaszál. Sokszor tizenöt perc, persze milyen tizenöt percek ezek!

 Macikávés doboz nélkül is van élet, merem gondolni, ha nem is szívesen.  Körverek, Keterek és Stanley-k versengenek a Lidlis kiskütyütartókkal, ezer praktikus rekesz, ezer forintért. Van, aki szereti, ha egy könyvesboltban harmadíziglen is betűrend van, van aki megveti és akad, kinek fel sem tűnik a káosz: Legyen így: Systematic Chaos.  

Hanem: mi tartja össze a világot? -a kohézió, melynek következő megjelenési módjai ösméretesek: szegzés, ragasztás, csavarozás, hegesztés, varrás (kötözés, gyorskötözés, ABA-bilincs); kategóriák!- figyelmeztet egy árny a múltból, rendben, igyekszünk, törekszünk!

Szegezni oly kéj ma, mint vajat enni. Előtör a nosztalgia, vélt ízek szájban, kékületek körömházon, fonott kalács hozzá és fekete tea, négyzetrácsos viaszkosvásznon, Falurádió az Unitrából...Ilyenkor adunk a high end-nek, boldogulunk a ciánakrilát meg a lítium meg az összes ún. kütyü nélkül is, szakrifált pillanat jő: elő a mogyoró/cseresznye nyelű húszdekással és püff neki!  Mintha gyakorlottak lennénk a szegezésben, mintha tudnánk, melyik szegtípus mire való, hogyan használjuk a melyik kalapácsot! Pontosan úgy szegezünk, mint ahogyan vajazunk: emlékeinkben, emlékeink szerint apáink. Nem lesz olyan a tea, nem jönnek elő az ízek. Szegünk meggörbül, hasít, belekínlódik, tart, ha tart. 

Szegbolt, ha volna, Vásárcsarnok, szegesekkel!  Abból tíz dekát, egy fél marékkal, picit több lett, nem baj? Hát az miféle szerzet? - kérek abból is, megpróbáljuk!  Tessék csak beleturkálni, mi sem ismerünk mindent! - így a kofa és két megtermett szeget nyújt elsőszülöttünknek, apróság, tessék csak hagyni!  Gyűlnek csak gyűlnek a népek, hottentották, túristák, turisták, elismerőleg bólogatnak, megnyílnak az erszények, kiskereskedelmi forgalom, így a jó.  Antikvárius nagy, kicsiny, letűnt korok szegeit árusítja, divatból ifjak, éltesebbek nosztalgiából csemegéznek a portékából, meglehet, röneszánsz közelg, vagy disztópia - nem lehet választani.

Koporsószeg.

                       ...miért is szegezek...www.faragda.hu... miért is nem szegezek...titkok, fortélyok...

Megkerestem a témánkba vágó idézetet - az ilyesmire rászánja a barkácsoló az időt. Talán nem tartja be a manuálok és felhasználási útmutatók felkiáltójeleit, bizonyos paraméterek hidegen hagyják, száradási idők, javasolt méretezések - itt előfordul az alkotói szabadság. Sűrűn rostán  akad fel mi igazán fontos, legtöbbször lemondunk milliméterekről, hogy megmentsünk tízezreket.  Lehántottam minden lényegtelent, hogy megtaláljam, mi a jelen esetben támpontként szolgálhat mesterművünkhöz.

 Kicsinyt leragad az ember könyvesboltban, könyvtárban a huncut könyveknél, úgy értem minden egyébféleségeknél is, ha máskülönben azonnali reszketése csillapítása végett konkréten A tiszta ész kritikája vezette is őt a Szent Helyekre. Ennen bibliotékájánál is elmereng, habár várja a dolog,  belelapoz Mircea Eliadébe, megfuttatja ujjait szenteken és profánokon... Thoreau, a nagy barkács éppen léket vág, tudjuk,  maga nem  esett bele de mégis izgalmas. Talán a hatodik karácsony eljövetelekor mégiscsak lepuffantják John McClane- t  ?  Íme, szentek és profánok sorjáznak: Elemesbútor-készítés, Glasperlenspiel, Madárhatározó, Mikszáth: Az én kortársaim.  Vajon hol találok rá a kulcsmondatra?

Ockham leberetválta az öt -és többlábúak felesleges végtagjait, továbbá amire maga sem gondolt volna: a háttámlákat, a karfákat és kárpitokat is. Ha picit tovább él, belátta volna, hogy ledes kijelző nélkül is lehet valami multifunkciós. A hokedli a gumipókkal (angolul? - meg se nézd !) hason ezermindenféle szituációban használatos, példaképpen s talán a mulatság kedvéért és inspiráció és  a retrovizálás  öröméért: lavór alá mosakodáskor, mosáskor, lakkozásnál télidőben a konyhában, munkaasztal lekvárfőzésnél, befőzésnél. Gyereknek kisasztal, fűrészbak apának.

Természetes, hogy kétpercenkint felugrálunk még egy szelet kenyérért, megmosni-felkarikázni egy paradicsomot, kizavarni a macskát, a mustár sincs kéztávolságban, gyerek-szolga sincs kit szalasztanánk, emelkednünk kell szűntelen. Határok, korlátok  (támla és karfa) nélkül pörcsizhetünk 360 fokban és még tovább, könnyű (dzsemektől, kávétól pettyes) párnánk  /fenékalj ?/ mozgásunkban  nem korlátoz. Fedő, alátét, merőkanál: nem forgószék, mégis forgunk könnyedén. 

Praktikusok számára (vannak antipraktikusok is? - piros alácikkcakk jelzi, hogy új szót képeztünk ismét) a gyakorlott barkács   -  a maga kárán tanulva -  azt javasolja kollégájának, ki hokedli gyártásra adná fejét, karja erejét:  bizony a hokedli nem lényegtelen attribútuma a könnyű súlya, éppen ezért bontásból származó, tehát alaposan kiszáradt fenyőből készüljön. A nevezett bútordarabot fél kézzel, könnyedén fel kell tudnia kapni egy hét és féléves csemetének is. A világ sokadik csodája a hokedli, amelynek minden csapolása összeaszott, kilazult, szúette, festés sem tartja össze és mégis üzembiztos. 

A mohó rászámol 2-3-5 centit lapját, ha tervezi, jobb a nagyobb - gondolkodik.  Hanem az újító szellem itt sajnos a barkácsolót tévútra vezeti. A hokedli mint entitás kész, talán csak a bemázolása hozhat újdonságokat, úm. HelloKittys, JethroTullos, fosszínű-olajfestékes, Hooker-zöld - mert az menő. Később felületét - ezért is fontos, hogy puhafából készüljön - pettyezhető túlszorított pillanatszorítókkal, bemélyedő Lego-figurákkal /ez mennyi mindenre jó!/, forró serpenyőkkel etc. 

Rakásolható a frászt! Hogyan lehetne belőlük tornyot emelni? Kis színes: bármilyen magas is az emberfia, mindegyikünk a térgyit veri bele, hogy a kórság... Már pennámon volt: a hokedli lapja szabványosan térdmagasságban helyezkedik el.

A fiatalabbak már nem emlékeznek arra, mit jelent megfordítani a cédét, persze, hogy a kazettát, hogy az éremnek - a hokedlinek - van két oldala, ez így korrekt. Szem -vagy nézőpont, A-oldal vagy B-side. Olykor nem esik jól az ülés rajta. Oka? ... ma is tanultam valamit...  A páronként összekötött lábak kötései  - technikai okokból - eltérő magasságban helyezkednek el, lábikránkat rajtuk pihentetve hol kényelmes, hol éppenséggel szenvedés. No, ezért vannak kitalálva az időjárási frontok. Végső menedékünk!

Okos ember nem várja míg az említett kötések kerekre kopnak, mezítlábunktól, Garfieldes zokninktól soká lesz, mire komfortossá gömbölyödnek. Hagyománytiszteletből, persze, szenvedjünk.  Kell a kavics a cipőbe, tüske a köröm alá, korpa a fejtetőre, verébszar a motorházra, nem részesülhetünk folyvást az élet nagy csapásaiból, korlátos az, legyünk mértéktartók és cseréljünk hokedlire, máglyára a konyhaszék-csodákkal! 

Óvakodj a karszéktől!

                                     ...további inst, instk, instrukciók...www.faragda.hu... kétjobbkezeseknek is...

Természetes, hogy nehéz időkben (vannak-jőnek), mindig, folyvást fohászkodunk védőszentünkhöz - az ismeretlenhez. Test-szellem-lélek, korpusz-előlap-belbecs, alap-grádics-vért. Folyton rágja-böki...támaszul, ha van hite lopva kérleli minden csináldmagad-csávó, hogy legyen akcióba' rétegelt lemez, tizenkét egyforma bútorhúzó-gomb, száradjon meg időben a lakk, ugye szintbe' lesz... 

Mindig mindenkinek saját istene van, az egy csapatban játszók esetében is, akár bevallják, akár csak rájuk fogjuk. Kicsinyt ilyenebb, elnézőbb, figyelmetlenebb, kimérné még egyszer fémvonalzóval is, szőrözik sokat a süllyesztéssel, esetleg beszundít az intarziázás gondolatától is. Akad, hogy csodát tesz (beavatkozó isten), történik, hogy pislogunk: miért nem történik már valami? Miért nem lép közbe? Lehetetlen... Átok-kultúránkról áradoznom szerénytelenség lenne, előtör vagy felszisszen., mindenesetre azt mondja Popper Péter alakja egy helyütt:  én ugyan nem hiszek istenben, de ő legalább nem olyan gonosz, bosszúálló és kiismerhetetlen, mint a tiéd!

Rögeszme, mánia nélkül, teljes nyíltsággal és tökéletlenséggel. A jó vasalat számít a legtöbbet, mit nekünk páncélzat ! - és idolunk nem az elméletíró (tegyük fel, hogy nyitva van a konzervdoboz...és éhenhal). Talán Dr. Emmett Brown? - a fluxuskondenzátortól a makettezésen át a karosszérialakatos-munkákig.

Gyanús, ha a körülményekre, a sanyarúakra vagy pompázatosakra sokat adunk. Nietzsche Frigyes büszke fája magányos teremtés, sziklaszirten született, napcserzette-vihartépte. Másokat nem a fekete kenyér de a jólét ösztökélt.  Piktor lett, hisz pulyaként finance director /főkalmár/ papájával bejárta a világot, nem kellett a megélhetéssel sohse vergődnie, míg a másik megfestette pincéje maga lehelte dohát - s bennünk iránta igencsak csodálatunk kél. Vagy karbafont lábbal fitymálta aljas korát reggeli kávéját kavargatva, míg a másik a leeső széndarabokat csente kölökként megfagyás ellen.  Gyermektelen: könnyű neki, szép családja van: könnyű neki. Olykor tehát sikereit üdvös, másszor keserű körülményeinek tulajdonítva tesszük meg idolunknak.

Dacára annak... Annak köszönhetően...

Tehetséges? Ezzel a fórral indul? - nem korrekt, nem bizony.  Tehetségtelen: reménytelen? Legyünk restek és nézzük meg Ratatouille -t: mire is tanít minket a halott séf szelleme? Mindenki lehet barkács. Nem a sikerein ismerszik meg. Ezt a játékot kapufára játsszák. Mint fűszál a réten, annyiféle melléfogás: pazar, bátor és izgalmas, hunyász és erőtlen, de mégis, mégis, mén előre szakadatlan. A végtelenségig: és tovább !  (Buzz Lightyear)

Mondom bizony: kapufára játsszák. Pontosan kell annak lőni tudni, aki mindig mellé akar trafálni. Aki ezt nem hiszi, az járjon így!  - az idézetek megfejtői művészien széttrancsírozott fejű 3,5x35 -ös csavarokat kapnak ajiba.

Nevezetes kapufák mementói.

                                ...további kapufák...www.faragda.hu...tanulságok nélkül...

Nekem ez vigyorgást kanyarint bájos orcámra, ha ugyanis cűgöli a szerzeményt a turkász - esetenkint kerületeken át, de nem a hatból a hétbe, át az úttesten és kész - , amire ő azt gondolja:  kincs. Csöpp enberévedés után máris látható leléki szemeink előtt a következő. 

Kinek-mi a kincs, szó nincs itt arról, hogy a lomtalanítás társadalmi hasznosságát lebecsülném, miért, honnan van nekem ezemazom, ha nem az utcáról!?

A barkácsember darabka alumínium-profilokra vadász, ha ugyan él ezen ősi sportnak s nem pusztán átengedi magát a turkászás spontán, mire sem számító de zsigerben bévül mégis kincsecskére áhítozó élvezetének. Vasalatokra vadászva amúgyis midig kéznél lévő svejcibicskáján és multiszerszámján kívül - ha eljő az idő -alapfelszerelése bővül állítható villáskulccsal, racsnis készlettel is, who knows it? Eleinte család, tükörben látott sátánfajzata, utcanépe, kollégák előtt zsenánt bevallani-elmagyarázni, miről is van szó: .. Sziasztok, Jani vagyok, 13 éve guberálok... ami azt illeti, nem is kívánok róla leszokni... viszont jó kibeszélni magam itt, sorstársaim előtt. Taps.

Szockó asztal bükk lábai rendre egyetlen csavar letekerésével magunkévá tehetők:  velőscsont! Bútorfogantyú, díszdobozka kinéz belőle, acélkemény, eszterga alá kívánkozik, sokkal inkább, mint hőerőműbe. Komplett stelázsi curikkol vissza a műhelybe, csupa vörösfenyő deszkák, kezeletlenül, gusztusosak, nagyreményűek. Könyvespolc lesz alighanem: Globus után orientalisták, nihilisták és lexikonok sorakoznak majd rajt'. Sic itur ad astra!

Azok az MDF-lapok! Diribek és darabok! A téma az utcán hever. Mit nekünk nipp, vasanyag kiló számra, komplett videotéka, bontatlan dobozban kukta, szőrmesapka, álműszőrme (Czakó Gábor), fürtnyi tollasütő!   Egyébekre zoomol az ezermester, persze!  Akkurát élire-vasalva egy barkácsköbméternyi bútorlap kell, hogy otthon startra készen, rendelkezésre álljon, seprűnyelekből tucatnyi okvetlen kéretik a sutba, tiplinek, mándlirúdnak csekény facelifting után kiváló lesz. Szélesebb látókörűek ócska és még ócskább (szockó és ántivilágbéli) bőrtáskákat is elvermelnek, nemde rohanó világunk szűkölködik a jó bőrökből... bőranyagokból. Anno...engedjünk a nosztalgiának, mindjárt vége a blogidőnek... légycsapóhoz, kukoricatöréshez használatos fosztókához, egyszerűbb ládikók zsanérjául (lásd: zongorapánt), szúnyogháló szegezésénél alátétként, csúzlihoz, kulcstartónak de még bőrszíjakhoz is, menősködés céljából.

Kinek van már arra pénze, hogy zuhanyrózsákat lopkodjon wellness-centerekből felhalmozás céljából? Kinek nincs már végbelében is térfigyelő kamera, hogy cinkessé legyen eltulajdonítani munkahelyi bubisfóliákat, fantáziát felcsiklandó kartonpapírokat, leégett ventilátorok lapátjait, törött ventilátorok motorjait, senkineksemkell, sokszor erotikus vonzalommal hívogató tárgyacskákat.

Lehetne, igen a slusszpoén, hogy a barkács tízévnyi hörcsögölés után beszáll a lomtalanításba, táncolnak vissza az utcára a limek: de nem! Olcsó lenne és a valótól elrugaszkodó!  A lomok reinkarnációi ott vigyorognak lakásunk minden szegletében:  íme, szarból ismét várat építettünk!

                        ...barkácsolók figyelem...www.faragda.hu...újabb esélyek, újabb próbálkozások...

Szokásomhoz híven esmeg felkerekedtem, hogy  bibliotékám remekei közül kiválasszam a témáról bölcseket szóló szerző könyvét. Ezúttal Aquinói Szent Tamás könyvét porolom le...

Miként  - gondolták a régi ezermesterek - az éter,  valójában a tér minden szegletét, mit nem tölt ki demizson, guillotin, szemspirál... egyszóval tárgy, azt a hülyeség, ha úgy tetszik a por tölti ki.  Az előbbi egyébiránt behatol az atommagba is,  az utóbbi - kis meggondolás után belátható - a fejfájáscsillapító után közvetlenül a második legfontosabb dolog a földlakó életében. 

Fejfák mégsem jelezhetik utankon-utunkfelén, hogy isa pur es homou vogymuk, ami azt illeti homouvá is leszünk- ergo  becsüljük meg magunkat, ergo lássuk a porban enmagunkat, gyarlóságunkat és főleg a másokét. Por lepi tehát Aquinói barátunk könyvét is,  úgy írta róla a Hétkötetes (ami szintén homouvá vált szegény), hogy "akit szentnek is hívtak". 

Közönségesen szólva ami lehámlik, lekopik és eléggé pici ahhoz, hogy ne hajkorpának vagy fémreszeléknek, morzsának, zaccnak nevezzük de annál inkább zavaró legyen dísztárgyon (lásd: porfogó), hifitornyon, könyvesboltban a TOP10 között, szemüvegen, műszerfalon stb.  No és a műhelyben? Meddig por a por, meddig patina és szükséges hangulati elem? Hol a helye a pornak a barkácsoló életében? Elvégre mégsem foghatja meg ennen cerkáját latex-kesztyűben, namost ezt úgy kerül ide, hogy: ami kicsiny, az kicsiny, de ami kevés, arra szükség van. 

A por a barkácsolás velejárója, majdnem azt mondtam:  mint a nagy filozófiai rendszereknek a humor, de attól még, hogy kiröhögjük őket, nem feltétlenül nagyok. Egy ujjunkon meg tudjuk számolni, mi nem termel port, számolni vele nem is érdemes. A görögök nyomán ismét a mérték-hez jutunk: mennyi legyen az elég, és netovább?  Vérmérséklet kérdése is, nem csupán az elhatározásé, szerepe lehet a freudi elfojtásnak is de a szilikózisnak úgyszint, arról nem is beszélve, hogy lakkozásnál (alpárul szólva: festéskor) mi selymesnek indul érdessé lesz. Száll  a por, ha nem is. Száll. Bizalmas jó ismerősödnek hitt  porszemed holnap már más porszem, más porszeme, szellővel ha ma társalogsz, holnap meg sem ismer.

Nem lehet kétszer ugyanazt a port letörölni! 

Még szerencse - ha nem az Égfeletti keze munkája -, hogy a porszívó egyben porfúvó is!  A forgácselszívó pedig -nevéhez hív  - nem ejté rabul a forgácsalattiaakat. Mély szippantás a darabáruból, de nem visszatart a pihelletből! Mikrométer és tsai.   A pormaszkokkal kapcsolatosan pozitív hír, hogy szügyig merülhetünk a porba, (por)hüvelyünket megóvja az avulástól, milyen szép, hogy a még porabb port, a szagot ugyanakkor átengedi - tisztelet a kivételnek és magasabb árfekvésnek!  Kötünk mindenre mániásan porszívót, a kalapácsra is édesistenem és mégis minden csupa por. Az akkurátus, a prűd, a jánusz ráfarag. Laborba vele, barlang mélyire, gázbolyón az ő helye!  Könyv - por nélkül? - ha szabad ideerőszakolnunk Hamvas meditációs objektumát: ilyenkor, enyhén nedves ronggyal a kézben válogatás nélkül, teljes nyíltsággal viszonyulunk Akunyinhoz, Nora Robertshez és Lénárd Sándorhoz, kudarcba fulladt projektjeink és szemünknek fénye oszloposfúrónk polírba borul, méláz az arc, ha jobban tetszik: meditál. Háta megett settenkedik újulólag a por, természete szerint; pürrhoszi vereség.

Meg kell dolgozni a porért, de nélküle nem érdemes. Tanulmány készül brit tudósok bevonása nélkül a por és az elme kapcsolatáról, munkacíme The Truth Lies Within the Dust, hevenyész magyar fordításban: Porban az igazság.

Egészségünkre!

                ...további és egyébféle porokért...www.faragda.hu... ne szívd mellre, vagy maszkra magyar...