Megkerestem a témánkba vágó idézetet - az ilyesmire rászánja a barkácsoló az időt. Talán nem tartja be a manuálok és felhasználási útmutatók felkiáltójeleit, bizonyos paraméterek hidegen hagyják, száradási idők, javasolt méretezések - itt előfordul az alkotói szabadság. Sűrűn rostán akad fel mi igazán fontos, legtöbbször lemondunk milliméterekről, hogy megmentsünk tízezreket. Lehántottam minden lényegtelent, hogy megtaláljam, mi a jelen esetben támpontként szolgálhat mesterművünkhöz.
Kicsinyt leragad az ember könyvesboltban, könyvtárban a huncut könyveknél, úgy értem minden egyébféleségeknél is, ha máskülönben azonnali reszketése csillapítása végett konkréten A tiszta ész kritikája vezette is őt a Szent Helyekre. Ennen bibliotékájánál is elmereng, habár várja a dolog, belelapoz Mircea Eliadébe, megfuttatja ujjait szenteken és profánokon... Thoreau, a nagy barkács éppen léket vág, tudjuk, maga nem esett bele de mégis izgalmas. Talán a hatodik karácsony eljövetelekor mégiscsak lepuffantják John McClane- t ? Íme, szentek és profánok sorjáznak: Elemesbútor-készítés, Glasperlenspiel, Madárhatározó, Mikszáth: Az én kortársaim. Vajon hol találok rá a kulcsmondatra?
Ockham leberetválta az öt -és többlábúak felesleges végtagjait, továbbá amire maga sem gondolt volna: a háttámlákat, a karfákat és kárpitokat is. Ha picit tovább él, belátta volna, hogy ledes kijelző nélkül is lehet valami multifunkciós. A hokedli a gumipókkal (angolul? - meg se nézd !) hason ezermindenféle szituációban használatos, példaképpen s talán a mulatság kedvéért és inspiráció és a retrovizálás öröméért: lavór alá mosakodáskor, mosáskor, lakkozásnál télidőben a konyhában, munkaasztal lekvárfőzésnél, befőzésnél. Gyereknek kisasztal, fűrészbak apának.
Természetes, hogy kétpercenkint felugrálunk még egy szelet kenyérért, megmosni-felkarikázni egy paradicsomot, kizavarni a macskát, a mustár sincs kéztávolságban, gyerek-szolga sincs kit szalasztanánk, emelkednünk kell szűntelen. Határok, korlátok (támla és karfa) nélkül pörcsizhetünk 360 fokban és még tovább, könnyű (dzsemektől, kávétól pettyes) párnánk /fenékalj ?/ mozgásunkban nem korlátoz. Fedő, alátét, merőkanál: nem forgószék, mégis forgunk könnyedén.
Praktikusok számára (vannak antipraktikusok is? - piros alácikkcakk jelzi, hogy új szót képeztünk ismét) a gyakorlott barkács - a maga kárán tanulva - azt javasolja kollégájának, ki hokedli gyártásra adná fejét, karja erejét: bizony a hokedli nem lényegtelen attribútuma a könnyű súlya, éppen ezért bontásból származó, tehát alaposan kiszáradt fenyőből készüljön. A nevezett bútordarabot fél kézzel, könnyedén fel kell tudnia kapni egy hét és féléves csemetének is. A világ sokadik csodája a hokedli, amelynek minden csapolása összeaszott, kilazult, szúette, festés sem tartja össze és mégis üzembiztos.
A mohó rászámol 2-3-5 centit lapját, ha tervezi, jobb a nagyobb - gondolkodik. Hanem az újító szellem itt sajnos a barkácsolót tévútra vezeti. A hokedli mint entitás kész, talán csak a bemázolása hozhat újdonságokat, úm. HelloKittys, JethroTullos, fosszínű-olajfestékes, Hooker-zöld - mert az menő. Később felületét - ezért is fontos, hogy puhafából készüljön - pettyezhető túlszorított pillanatszorítókkal, bemélyedő Lego-figurákkal /ez mennyi mindenre jó!/, forró serpenyőkkel etc.
Rakásolható a frászt! Hogyan lehetne belőlük tornyot emelni? Kis színes: bármilyen magas is az emberfia, mindegyikünk a térgyit veri bele, hogy a kórság... Már pennámon volt: a hokedli lapja szabványosan térdmagasságban helyezkedik el.
A fiatalabbak már nem emlékeznek arra, mit jelent megfordítani a cédét, persze, hogy a kazettát, hogy az éremnek - a hokedlinek - van két oldala, ez így korrekt. Szem -vagy nézőpont, A-oldal vagy B-side. Olykor nem esik jól az ülés rajta. Oka? ... ma is tanultam valamit... A páronként összekötött lábak kötései - technikai okokból - eltérő magasságban helyezkednek el, lábikránkat rajtuk pihentetve hol kényelmes, hol éppenséggel szenvedés. No, ezért vannak kitalálva az időjárási frontok. Végső menedékünk!
Okos ember nem várja míg az említett kötések kerekre kopnak, mezítlábunktól, Garfieldes zokninktól soká lesz, mire komfortossá gömbölyödnek. Hagyománytiszteletből, persze, szenvedjünk. Kell a kavics a cipőbe, tüske a köröm alá, korpa a fejtetőre, verébszar a motorházra, nem részesülhetünk folyvást az élet nagy csapásaiból, korlátos az, legyünk mértéktartók és cseréljünk hokedlire, máglyára a konyhaszék-csodákkal!
Óvakodj a karszéktől!
...további inst, instk, instrukciók...www.faragda.hu... kétjobbkezeseknek is...
